Régi idők popzenéje: Boney M.

A nyugatnémet  Boney M.  az  1970-es  évek  egyik  legsikeresebb  popegyüttese,  az  eurodisco egyik  legnagyobb  sztárja  volt.  Nemcsak  Európában,  hanem  az  ázsiai,  az  afrikai  és  az  arab országokban  is  nagy  népszerűségnek  örvendett.  Az  együttes  szülőatyja  Frank  Farian  zenei producer.  

Fénykorában   a   Boney   M.   a   legendás   svéd   popcsapat,   az   ABBA   legnagyobb vetélytársának  számított.  A  diszkózene  háttérbe  szorulása  az  1980-as  évek  első  felében  a Boney  M.-et  is  érzékenyen  érintette,  ám  ennek  ellenére  akkoriban  is  többször  szerepelt  a sikerlistákon. Több alkalommal koncertezett Magyarországon. Az évek során a zenekar több átalakuláson  ment  keresztül,  és  az  új  évezredben  több  különböző  együttes  is  járja  a  világot Boney  M.  néven,  mivel  egy  1990-es  bírósági  ítélet  szerint  a  klasszikus  formáció  mindegyik tagja  jogosult  a  név  használatára.  2010.  december  30-án  szentpétervári  hotelszobájában holtan találták az együttes „örökmozgó” táncosát, Bobby Farrellt.

A kezdetek

A Boney M. története 1975-ben kezdődött. Ebben az esztendőben Frank Farian, német zenei producer  Baby  Do  You  Wanna  Bump  címmel  készített  egy  kislemezt,  amelyen  ő  maga énekelte  a  vokált.  Ez  mindössze  abból  állt,  hogy  a  zene  ritmusára  hébe-hóba  mély  hangon eldörmögte a felvétel címét. A kislemezt Boney M. néven dobta piacra. (A Boney Bonaparte Napóleon gyermekkori beceneve, az M. pedig a Music szó rövidítése. Más források szerint a Boney egy ausztrál televíziós sorozat hősének neve: a figura akkoriban igen népszerű volt az NSZK-ban.)  Miután  a  dal  slágerré  vált  Hollandiában  és  Belgiumban,  Farian  úgy  döntött, együttest toboroz, hogy a közönség arcokhoz tudja kapcsolni a népszerű felvételt. Katja Wolfe ügynökségének  segítségével  jött  létre  az  első  Boney  M.-formáció  Maizie  Williams  exmodell, valamint    jamaicai    barátnője,    Sheyla    Bonnick    énekesnő    és    egy    Mike    nevű    táncos közreműködésével.  (Mike  családnevét  állítólag  senki  nem  ismerte.  A  fiatalember  a  hírek szerint   még   az   1970-es   években   elhunyt.)   Kis   idő   múlva   egy   Nathalie   nevű   hölgy   is csatlakozott  az  újonnan  alakult  csapathoz,  ám  ő  rövidesen  távozott.  Helyére  Claudja  Barry érkezett. Ez a felállás sem bizonyult azonban tartósnak, mivel Bonnick és Mike még 1975-ben kivált  az  együttesből.  Maizie  egy  Arubából  származó  táncost,  Bobby  Farrellt  javasolta  Mike helyére.  Hamarosan  Claudja  Barry  is  bedobta  a  törülközőt,  mivel  énekesnői  ambícióit  nem elégítette ki, hogy csak imitálja az éneklést az élő fellépéseken: később szólistaként a diszkó stílus egyik népszerű csillaga lett (Boogie-voogie dancin’ shoes; Radio Action stb.). Pótlására Marcia Barrett érkezett, negyedikként pedig Liz Mitchell, a Les Humphries Singers együttes (Mama Loo, Mexico, Kansas City) korábbi tagja csatlakozott a Boney M-hez. 1976-ra alakult ki a klasszikus felállás: Maizie, Marcia, Bobby és Liz.

Az első nagylemez

Még  ugyanabban  az  évben  elkészült  az  együttes  első  nagylemeze,  a  Take  the  Heat  Off  Me. Nyolc dalt tartalmazott, melyek közül kettőt (Lovin’ or Leavin’, Take the Heat Off Me) Farian egy  másik  pártfogoltjával,  a  Gilla  művésznevet  viselő  énekesnővel  korábban  német  nyelven már  felvett.  A  Take  the  Heat  Off  Me  LP-re  természetesen  felkerült  a  Baby  Do  You  Wanna Bump   is.   A   stúdiómunkák   közben   azonban   a   producer   úgy   ítélte   meg,   hogy   Maizie énekhangja  nem  alkalmas  az  effajta  diszkózenéhez.  Hasonló  megállapításra  jutott  Bobby Farrell-lel kapcsolatban is, miután felvette vele a No Woman No Cry című dalt. A Boney M.- albumokon ezért a tagok közül csak Liz és Marcia hangja hallható, az élő fellépéseken viszont mind a négyen igazi hangjukon énekeltek. Az LP fogadtatása egyébként eleinte meglehetősen langyos volt. A Boney M. diszkókban, klubokban, sőt még vidéki rendezvényeken is fellépett, hogy minél szélesebb körben megismerjék a nevét és a dalait. Az áttörés akkor következett be, amikor  az  együttes  meghívást  kapott  a  Musikladen  című  rendkívül  népszerű  nyugatnémet zenés tévéműsorba. A négy előadó az 1976. szeptember 18-i adásban lépett fel a védjegyükké vált  merész  kosztümökben.  A  fellépés  meghozta  a  várt  eredményt:  új  kislemezük,  a  Daddy Cool a következő héten már a nyugatnémet slágerlista élén szerepelt, és az album is hirtelen kelendőnek bizonyult. A nagylemez több, azóta is igen népszerűnek számító slágert tartalmaz, mint például a Sunny, a No Woman No Cry és a Fever. Mindhárom dal feldolgozás: a Boney M.  repertoárjának  javát  mindig  is  főleg  a  feldolgozások  alkották,  szemben  az  ABBA-val, amelynek valamennyi nagy slágere saját szerzemény.

A siker évei

1977-ben  jött  a  második  album,  a  Love  for  Sale.  A  gyakori  fellépéseknek  és  a  rádiós lemezlovasoknak köszönhetően az LP szinte mindegyik dala slágerré vált. Ezek között most is  vegyesen  voltak  saját  szerzemények  (például  a  nagy  slágerek,  a  Ma  Baker  és  a  Belfast)  és feldolgozások  (például  a  Have  You  Ever  Seen  the  Rain?,  a  Motherless  Child  és  a  Still  I’m Sad). A lemezborítón a tagok majdnem teljesen meztelenül láthatók. A merésznek mondható fotót   bizonyos   országokban   egy   szolidabb   fényképre   cserélték.   1978   lett   a   Boney   M. legsikeresebb  éve.  Új  nagylemeze,  a  Nightflight  to  Venus  egész  Európában  óriási  sikernek bizonyult.  A  legismertebb  felvétel,  a  Rivers  of  Babylon  körül  azonban  kisebb  skandalum keletkezett, az együttest ugyanis plágiummal vádolták meg, de az ügyet sikerült peren kívüli megegyezéssel  lezárni.  A  dal  Angliában  is  a  slágerlista  élére  került,  sőt  még  az  amerikai Billboard   toplistáján   is   bejutott   a   legjobb   30   közé.   Magyarországon   a   Rasputin   körül támadtak   bonyodalmak:   a   felvételt   letiltották   a   Magyar   Rádióban,   állítólag   azért,   mert sértette szovjet barátaink érzékenységét. (A sláger a hírhedt orosz sarlatánról, Raszputyinról szól,  aki  az  utolsó  orosz  cár  uralkodása  alatt  hihetetlen  befolyásra  tett  szert.)  Valójában  a túlbuzgó magyar illetékesek rosszul mérték fel a szovjetek ingerküszöbét, hiszen – a nyugati együttesek   közül   elsőként   –   a   Boney   M.   még   1978-ban   fellépett   a   Szovjetunióban,   és műsorában a kifogásolt dal is szerepelt, mellyel kirobbanó sikert aratott.

Ketten  az  úton  című  2003-as  könyvében  Bradányi  Iván  szövegíró  arról  is  megemlékezett, hogy    tulajdonképpen    neki    „köszönhető”    a    Rasputin    letiltása.    Akkoriban    ugyanis „műsorértékelő”-ként   (szerintem   szakszerűbb   szóhasználattal:   cenzorként)   dolgozott   a Magyar   Rádióban,   ahol   az   volt   a   feladata,   hogy   kiszűrje   azokat   a   dalokat,   amelyek „politikailag nem méltóak” arra, hogy a magyar fülekbe eljussanak. A Rasputin a refrén miatt akadt  fenn  a  szűrőn,  mert  az  együttes  arról  énekelt,  hogy  Raszputyin  a  cárné  szeretője  volt („Ra-Ra-Rasputin  /  Lover  of  the  Russian  Queen…”).  Az  állítás  egyébként  történelmileg egyáltalán nem bizonyított, sőt nagyon valószínű, hogy csupán koholmány: a babonás cárné ugyan mindent elhitt a sarlatánnak, de nem lett a szeretője. Valószínű, hogy Raszputyinban is maradt  annyi  tisztelet  „cárné  anyácska”  iránt,  hogy  nem  kezdeményezett  semmilyen  intim viszonyt vele. Az viszont rejtély, hogy a kommunista Magyarországon az orosz kommunisták által meggyilkolt néhai cárné erénye miért volt ennyire kardinális probléma egy diszkósláger vonatkozásában.  Egyéb  nagy  slágerek  az  1978-as  Boney  M.-albumról:  Brown  Girl  in  the Ring; Painter Man; Nightflight to Venus. Ugyancsak 1978-ban került az üzletekbe a Mary’s Boy  Child  –  Oh  My  Lord  című  kislemez,  amely  ugyancsak  sláger  lett,  és  azóta  egyike  a legismertebb karácsonyi popzenei örökzöldeknek. 1978 az Egyesült Királyságban is a Boney M. éve volt. A Rivers of Babylon / Brown Girl in the Ring kislemez az ötödik, a Mary’s Boy Child – Oh My Lord pedig tizedik helyen szerepel minden idők legtöbb példányban eladott angol kislemezeinek listáján.

Az 1979-es esztendő először egy olyan Boney M.-slágert hozott, amely csak kislemezen jelent meg: a Hooray! Hooray! It’s a Holi-Holiday az évek során szintén a popzene örökzöldjei közé került.  Ezután  jelent  meg  az  új  LP,  amely  az  Oceans  of  Fantasy  címet  kapta.  Legismertebb slágerei  a  Gotta  Go  Home,  az  El  Lute,  a  Bahama  Mama  és  a  Calendar  Song.  A  rajongók kevéssé  díjazták  azonban,  hogy  a  Ribbons  of  Blue  című,  kislemezről  már  ismert  dal  alig kétperces  változatban  került  fel  az  A  oldal  végére.  Kellemes  meglepetés  volt  viszont  Farian másik     sikercsapata,     az     Eruption     kitűnő     énekesnőjének,     Precious     Wilsonnak     a vendégszereplése  két  felvételen:  Let  It  All  Be  Music;  Hold  On  I’m  Coming.  A  lemezborítón került sor a nagy leleplezésre is, miszerint a férfi vokált valójában a producer, Frank Farian énekli, és nem az örökmozgó Bobby Farrell, mint ahogyan azt addig a nagyközönség gondolta

A válság évei

1980  válságot  hozott  a  Boney  M.  életébe.  A  tagok  között  feszültségek  támadtak,  anyagi természetű vitákat is megszellőztetett a bulvársajtó. Abban az esztendőben nem jelent meg új stúdióalbum az együttestől. Azért a rajongók mégsem maradtak új Boney M.-dalok nélkül: a The Magic of Boney M. – 20 Golden Hits című válogatásalbumra két vadonatúj szerzemény is  felkerült,  az  I  See  a  Boat  on  the  River  és  a  My  Friend  Jack.  További  két  kislemezt  is megvásárolhattak  az  érdeklődők  az  1980-as  esztendő  folyamán:  a  Children  of  Paradise hangszerelése arra utalt, hogy a popzene világában bekövetkezett trendváltozásokat a Boney M.  is  követni  kívánja,  a  Felicidad  (Margherita)  viszont  egyértelműen  a  tőle  korábban megszokott hangzást idézte. A rajongók nagy bánatára e két kislemez dalai nem kerültek fel az együttes soron következő nagylemezére, sőt a CD-korszakban megjelent számtalan Boney M.-válogatáson  is  sokáig  csupán  rövidített  verzióban  kaptak  helyet.  (Az  1981-ben  megjelent Children   of   Paradise   –   The   Greatest   Hits   of   Boney   M.   Vol.   2   című   nyugatnémet válogatásalbumon  azonban  teljes  terjedelmükben  szerepelnek  ezek  a  dalok.  Az  új  évezred második felében megjelent Boney M.-válogatások és újrakiadások között is vannak olyanok, amelyek  teljes  terjedelmükben  tartalmazzák  ezt  a  két  dalt.)  Akármennyit  is  változott  a poppiac az 1980-as évek elején, a Boney M.-nek sikerült jelentősebb presztízsveszteség nélkül átvészelni  a  diszkózene  hanyatlásának  időszakát.  1981-es  nagylemeze,  a  Boonoonoonoos  jól fogyott, bár nem érte el a korábbi LP-k nagy népszerűségét. A legismertebb sláger a szuahéli Malaika eredeti nyelven előadott változata volt, melyet a Boney M.-et megelőzve a Saragossa Band már 1978-ban műsorára tűzött. Az albumról a We Kill the World (Don’t Kill the World) ugyancsak megnyerte a közönség tetszését. A Boonoonoonoos  album  kedvező  fogadtatása  után  még  abban  az  évben  megjelent  a  Boney M. karácsonyi albuma, a Christmas Album, amely tartalmazza az 1978-as Mary’s Boy Child – Oh My Lord című slágert, valamint további világhírű karácsonyi örökzöldek feldolgozását. Az együttesen  belüli  problémák  azonban  nem  oldódtak  meg.  Liz  Mitchell,  sőt  Bobby  Farrell  is szólókarrierbe  kívánt  kezdeni.  A  problémák  és  a  szólóprojektek  következményeként  Bobby 1982-ben kivált az együttesből. Helyére Reggie Tsiboe érkezett. 1982-ben és 1983-ban csupán kislemezek  jelentek  meg  a  Boney  M.  nevével,  például  a  Jimmy  Cliff-féle  Going  Back  West feldolgozása,   melyen   Reggie   énekel.   A   hűséges   rajongók   nem   felejtették   el   kedvenc együttesüket,  és  nekik  köszönhetően  az  1984-es  album,  a  Ten  Thousand  Lightyears  már  a megjelenés    előtt,    az    előjegyzéseknek    köszönhetően    aranylemez    lett.    Az    LP    magyar vonatkozású érdekessége, hogy két szerzemény is Omega-slágereken alapul: a Future World a Tízezer  lépés,  a  Wild  Planet  pedig  az  Ajánlott  útvonal  zenei  motívumait  használta  fel.  Az album legnépszerűbb dalának azonban egy lírai felvétel bizonyult, a Somewhere in the World. 1984  egyébként  megint  jó  év  volt  a  Boney  M.  számára,  mivel  két  aktuális  olasz  sláger feldolgozásával  több  európai  országban  is  a  toplisták  élvonalában  szerepelt:  a  Kalimba  de Luna  eredetijét  Tony  Esposito,  a  Happy  Songét  a  Baby’s  Gang  énekelte.  Ez  utóbbiban  már újra  közreműködött  Bobby  Farrell  is,  aki  két  szólókislemeze,  a  King  of  Dancing  és  az  I  See You  sikertelensége  után  1984-ben  visszatért  a  Boney  M.-hez.  Még  1984-ben  adták  ki  a Kalimba  de  Luna  –  16  Happy  Songs  című  válogatásalbumot  is,  amelyet  számos  rajongó csalódással   fogadott,   mivel   a   legtöbb   dal   nem   teljes   hosszában   szerepel   rajta.   (Az   új évezredben  az  újrakiadás  némileg  más  tracklistával  ugyan,  de  javarészt  orvosolta  ezt  a problémát.)

1985-ben jelent meg az Eye Dance, amely azonban csak szolid sikert ért el. Említésre méltó sláger csupán Stevie Wonder dala, a My Chérie Amour feldolgozása volt. A következő évben újabb válogatáslemez jelent meg az együttestől, a 10 éves jubileumra pedig elkészült első nagy közös siker, a Daddy Cool új változata. Úgy tűnt, itt be is fejeződik a Boney M. pályafutása, hiszen Frank Farian az új popzenei divatoknak megfelelően már újabb sztárok (előbb a FAR Corporation,  majd  a  Milli  Vanilli)  befuttatásán  munkálkodott.  Az  együttes  feloszlását  egy nyugatnémet  televíziós  műsorban  jelentették  be.  A  Daddy  Cool  ’86  azonban  nem  csupán lezárta  a  Boney  M.  karrierjének  első,  legsikeresebb  évtizedét,  hanem  lényegében  egy  új korszak   nyitányát   is   jelentette:   innentől   kezdve   az   együttes   jószerivel   csak   régebbi sikerszámai felmelegített változataival jelentkezett a poppiacon.

Feldolgozások, válogatások

1988-ban  New  Boney  M.  néven  jelent  meg  egy  új  maxi,  a  Citizen,  ám  nem  volt  különösebb visszhangja. Annál nagyobb tetszéssel fogadta viszont a közönség a Greatest Hits of All Times – Remix´88  című  albumot,  amelynek  promóciója  kapcsán  az  együttes  még  egyszer  utoljára klasszikus felállásban lépett színpadra. A siker eredményeként a következő esztendőben egy újabb nagylemezen további Boney M.-remixek láttak napvilágot: Greatest Hits of All Times Vol. 2 – Remix´89. Ugyanezen év végén Stories címmel egy új kislemez jelent meg a Boney M.-től.  Az  eredeti  felállásból  ekkor  már  csak  Liz  Mitchell  volt  tagja  az  együttesnek,  viszont újra csatlakozott a csapathoz Reggie Tsiboe. 1992-ben az ABBA példáját követve a Boney M. is  albumot  adott  ki  legnagyobb  slágereiből  GOLD  –  20  Super  Hits  címmel,  amelynek folytatása  a  következő  évben  került  a  boltokba.  A  More  GOLD  –  20  Super  Hits  Vol.  2 érdekessége,  hogy  4  új  dal  is  szerepel  rajta  Liz  Mitchell  előadásában:  Time  to  Remember, Lady Godiva, Da La De La, Papa Chico. Ez utóbbi ismét egy Tony Esposito-dal feldolgozása volt. A két nagy sikerű válogatásalbum promóciójához Frank Farian Liz Mitchellt kérte fel, aki ettől fogva a Boney M. feat. Liz Mitchell nevű formációjával az eredeti együttes jogutódjaként járja a világot. Az ezredvég remix-őrülete sem múlhatott el Boney M. nélkül: a 20th Century Hits című lemezen az együttes legnagyobb sikerei szerepelnek a kor divatjának megfelelően felturbósított  változatban.  (A  hajdani  eurodiscosztárok  közül  akkortájt  Amanda  Lear,  a Baccara, az À La Carte és a Dschinghis Khan is hasonló stílusú albumot adott ki.) A 30 éves jubileumra, 2006-ban egy újabb válogatás jelent meg a csapattól, és ezen ismét helyet kapott egy  friss  Liz  Mitchell-dal.  2008-ban  két  Boney  M.-válogatás  is  az  üzletekbe  került.  A  The Collection  3  CD-t  tartalmaz:  az  elsőn  az  1970-es,  a  másodikon  az  1980-as  évek  legnagyobb Boney    M.-slágerei    hallhatók,    a    harmadikon    pedig    olyan    maxiváltozatok,    amelyek lézerlemezen  addig  még  sohasem  jelentek  meg  legálisan.  A  Rivers  of  Babylon  –  A  Best  of Collection is tartalmaz olyan felvételeket, amelyek hivatalos CD-n addig még nem jutottak el a közönséghez: az I’m Born Again 4:17 hosszúságú változatát, illetve a Gadda-Da-Vida (8:55) és a Rasputin (7:32) maxiverzióját.

2006-tól Liz Mitchell újra a Boney M. feat. Liz Mitchell nevű együttesével turnézik, miközben Maizie,  valamint  Bobby  is  egy  másik  formációval,  ugyancsak  Boney  M.  néven  koncertezik szerte a világban. Frank Farian kizárólag a Liz Mitchell-féle együttest tekinti az eredeti Boney M. utódjának. A negyedik előadó, Marcia Barrett sokáig szólóban dolgozott, de egy ideje ő is a saját  Boney  M.-produkciójával  turnézik.  Az  ötödik  előadó,  Reggie  Tsiboe  1990-ben  búcsút mondott a Boney M.-nek. Az ABBA Mamma Mia! című óriási sikerű musicaljének mintájára a Boney M. nagy slágerei alapján is musical készült Daddy Cool  címmel,  amelyet  Angliában nagy érdeklődés mellett mutattak be 2006-ban. A darab londoni ősbemutatóján a producer Frank Farian mellett Liz Mitchell és Marcia Barrett, valamint Reggie Tsiboe is részt vett. A kezdeti  nagy  érdeklődés  azonban  hamar  alábbhagyott,  és  2007  februárjában  a  musical lekerült   a   londoni   repertoárról.   Ugyanazon   év   áprilisa   és   júliusa   között   egy   berlini mozgószínház  tűzte  műsorára  a  Daddy  Coolt,  amelyből  azonban  Németországban  sem  lett repertoárdarab.   2010.   december   30-án   reggel   egy   szentpétervári   hotelszobában   holtan találták Bobby Farrellt, aki együttesével előző este adott koncertet a városban. A menedzser szerint az énekes előző este légzési nehézségekre panaszkodott, és a halál hivatalos okaként is ezt állapították meg.