Régi idők popzenéje: minden, amit a Neoton Famíliáról tudni akartál

Neoton Família a magyar könnyűzene egyik legrégibb, legnépszerűbb és nemzetközileg is legsikeresebb képviselője. Az együttes 1965-ben alakult Neoton néven. 1973-ban egyesült a Kócbabák női trióval. A csapat négy éven át mint Neoton és a Kócbabák lépett fel, 1977-től Neoton Família néven működött. Külföldön Newton, illetve Newton Family néven jelentetett meg lemezeket. 1990-ben kétfelé vált: az ősalapító Pásztor László által vezetett formáció, a Neoton 1991-ig működött, a Csepregi Éva és Végvári Ádám kettősére épülő másik csapat, az Éva-Neoton 1992-ben szűnt meg. 1998-ban és 2005-ben a Neoton Família újra összeállt.  2005-től Neoton Família Sztárjai néven az együttes néhány tagja további fellépéseket vállalt.A kezdetek1965-ben a KÖZGÁZ-on Mikulás-nap alkalmából egyetemi versenyt hirdettek több kategóriában. Két egyetemista – Pásztor László és Galácz Lajos – Neoton néven beategyüttest szervezett, amelyet beneveztek a versenyre. A Neoton csehszlovák gitárjuk márkaneve volt. Rajtuk kívül még egy együttes indult a könnyűzenei kategóriában. Pásztorék a másodikok lettek, de ez egyáltalán nem vette el a kedvüket. Az ötfős együttes tagsága 1967-ben változott meg először. Távozott Herrer Pál billentyűs, aki helyett Balázs Ferenc érkezett, illetve Tóth István dobos, akit Debreczeni Ferenccel pótoltak. 1968-ban beneveztek a Ki mit tud?-ra, amelyet kategóriájukban meg is nyertek a Nekem eddig Bach volt mindenem című dalukkal. A győztes szám kislemezen is megjelent. Mégsem ez lett a Neoton első örökzöldje, hanem az ugyanabban az évben kiadott Kell, hogy várj című szerzemény. Ekkor már egyértelművé vált, hogy egy olyan új együttes lépett színre, amelynek helye van a dinamikusan bővülő magyar könnyűzenei palettán. Kísérő együttesként a Neoton több népszerű énekes lemezfelvételein szerepelt, miközben néhány saját dala is megjelent. 1971-ben került az üzletekbe első nagylemezük, a Bolond város, amelyet a Szovjetunióban is kiadtak. Ugyanabban az évben kivételes lehetőség adódott számukra: meghívást kaptak Afrikába, ahol Nigériában és  Ghánában koncerteztek. Utóbbi országban az uralkodó is fogadta őket, a nigériai rádió pedig angol nyelvű változatban vette fel velük a Kell, hogy várj című dalukat (You must wait). Az afrikai turné azonban nem megerősítette, hanem inkább szétzilálta az együttest. Balázs Ferenc és Som Lajos – aki 1969-ben került a Neotonhoz – kivált a csapatból, és az újonnan megalakult Taurus Ex-T: 25-75-82 nevű zenekarhoz csatlakozott. Balázs Ferenc akkoriban így nyilatkozott erről a Zenemalom című rádióműsorban: „Progresszív, de dallamos zenét szeretnénk játszani… nem azt, amit a Neotonban játszottunk.” Debreczeni Ferenc is elhagyta a Neotont, és az Omega tagja lett. Indokai ugyanazok voltak, mint Balázsnak és Somnak. Távozásának előzménye, hogy a Neoton 1970-ben együtt koncertezett az Omegával. Kóbor Jánosék ekkor figyeltek fel a tehetséges dobosra, akit aztán az LGT-be átigazolt Laux József helyére hívtak.A távozók helyére Pásztor olyan zenészeket keresett, akiknek az övéhez hasonló zenei elképzelései voltak. Ekkor került a csapatba a Neoton történetének egyik meghatározó egyénisége, Jakab György. Az együttes 1973-ban indult a Tessék választani! című rádiós könnyűzenei versenyen. Ehhez szükségük volt egy női vokálra. Pásztor az 1972-es Ki mit tud? egyik győztesét, a Kócbabák triót kérte fel az együttműködésre. A trió repertoárjának javát külföldi slágerek magyar változatai alkották, köztük Patty Pravo híres dala, a La Bambola (Kócbaba): innen származott a Kócbabák név. A formáció egyik alapító tagja Babits Marcella volt, aki a Ki mit tud? után külföldi turnéra ment az Apostol együttessel, ezért kivált a trióból. A két Éva (Fábián és Csepregi) mellé ekkor egy harmadik csatlakozott Pál Éva személyében. Az együttes és a trió fúziója bevált, néhány évig Neoton és a Kócbabák néven léptek fel. Konkurenciájuk is volt, hiszen a Generál együttes a Mikrolied nevű lánytrióval egyesült, ráadásul a Neotonnál nagyobb sikereket ért el. (Az 1972-es Ki mit tud?-on azonban aKócbabák megelőzte a Mikroliedet.) Pásztor László együttesének történetében az 1976-os esztendő hozott újabb fordulatot. Megjelent második nagylemezük, a Menedékház. Pásztor – egy jó zenekarvezetőhöz illő módon – igyekezett minden lehetőséget megragadni, hogy a Neoton ne csupán egy legyen a sok hazai együttes közül, hanem előre is tudjon lépni. Ennek érdekében meghallgatást kért a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „popcézár”-jától, Erdős Pétertől, akit meghívott a Neoton egyik koncertjére. Erdős a koncert után őszintén elmondta a véleményét a produkcióról. Ezzel egy olyan szakmai kapcsolat vette kezdetét, amely a Neotont a magyar könnyűzene egyik legsikeresebb és legtöbbet támadott képviselőjévé tette.Pásztort eleinte csupán azzal cikizték a pályatársai, hogy gátlástalanul nyalizik a szakmában nem túl népszerű Erdősnek. Amikor azonban beindult a Neoton szekere, és híre ment annak, hogy a popcézár érzelmi kapcsolatba került Csepregi Éva énekesnővel, az együttes heves támadások célpontja lett nemcsak a szakmában, hanem a könnyűzenei sajtóban is. A vádaskodók szerint az érzelmi kapcsolatnak köszönhetően a Neoton jogtalan előnyökhöz (külföldi fellépések, lemezfelvételek stb.) jutott, miközben a szaksajtó szerint sokkal tehetségesebb előadók olykor a minimális lehetőségeket sem kapták meg a szakmai előrejutásukhoz. Pásztor László a Rockszámla című könyvben viszont azt állította, hogy szó sem volt jogtalan előnyökről. Szerinte a Neoton és Erdős szakmai kapcsolata sokkal hamarabb kezdődött, mint a popcézár viszonya Csepregivel. Elmondása szerint hozzá hasonlóan bármelyik zenészkollégája felkereshette volna Erdőst, hogy tanácsokat kérjen tőle, ám pályatársainak többsége erre nem volt hajlandó: valószínűleg nem ismerték el Erdős szaktudását. (Szó se róla, a „doktor úr” egy időben állítólag maga is hangoztatta, hogy nem ért a könnyűzenéhez.) Erdős egy nyilatkozatában azt mondta, hogy miután viszonyt kezdett Csepregivel, etikai okokból felajánlotta a lemondását, de azt felettesei nem fogadták el. Onnantól kezdve azonban a Neoton ügyeiben már csak tanácsokat osztott, döntési jogköre nem volt. (Később, amikor távozott a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól, és saját menedzserirodát nyitott, ismét „főnöki” – menedzseri – minőségben intézte a vele szerződött  Neoton ügyeit.)Erdősnek az 1970-es évek második felében nagyravágyó szakmai elképzelései voltak. Úgy vélte, a magyar könnyűzenét sikerült eredményesen exportálni a baráti (szocialista) országokba, a következő lépés tehát a Nyugat meghódítása. Az akkori nemzetközi popzenei divatot alapvetően az ABBA határozta meg. A recept: minden korosztály által kedvelt, fülbemászó, de nem igénytelen slágerek, melyeket minden szélsőségtől mentes, rokonszenvesénekesek és zenészek adnak elő. A „családias” imázs divatjának köszönhetően soha annyiBrothers, Sisters meg Family nem működött még a popvilágban, mint az 1970-es évek második felében. Erdős úgy gondolta, egy hasonló magyar együttessel meg lehetne lovagolni ezt a nemzetközi trendet. A hazai mezőnyben a Neoton tűnt a legalkalmasabb alanynak, ráadásul a zenekarvezető személyében Erdős együttműködésre kész partnerre lelt. 1977-től kezdve a Neoton karrierjét Erdős irányította. Az együttes részt vett az 1977-es Metronóm táncdalfesztiválon, ahol harmadik helyezést ért el a Hívlak című dallal. Ugyanabban az évben megjelent a Csak a zene című új albuma is, amely azonban zeneileg éppoly eklektikus lett, mint az előző nagylemez. Pásztor – nyilván Erdős tanácsát is követve – ekkor úgy döntött, hogy ideje feladni az egyéni zenei elképzeléseket, és a tagoknak össze kell fogniuk a közös cél érdekében. Jakabbal ezután már nem egymástól függetlenül, hanem közösen írták az új számokat, melyekkel az akkor legdivatosabb könnyűzenei irányzatot, a diszkót vették célba. (Szövegírójuk Hatvani Emese, Pásztor felesége lett.) Az együttes ekkor vette fel a Neoton Família nevet.1977 azonban más szempontból is fontos év a Neoton pályáján. A csapat nagyszabású turnéra indult, amely a határon túlra is kiterjedt. Turné közben az egyik alapító tag, Galácz Lajos búcsút mondott a társainak, mert inkább a családjának akarta szentelni ideje javát. (Felesége Katona Klári volt.) Helyére Baracs János érkezett, aki 1990-ig a Neoton tagja maradt. 1978-ban elkészült a Neoton Disco című album, amelyen az együttes külföldi slágereket énekelt angol nyelven. A nagylemezt a CBS ugyan megvásárolta világforgalmazásra, de a kiadvány nem keltett számottevő figyelmet külföldön. 1979-ben azonban a több éves munka meghozta gyümölcsét, és a Neoton Família nemcsak idehaza vált különösen népszerűvé, hanem külföldön is felfigyeltek rá. A fordulópontot az 1979 januárjában Cannes-ban megrendezett MIDEM-gála jelentette. A könnyűzene e rangos eseményén a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat 56 fős delegációval képviseltette magát. Korábban soha egyetlen szocialista ország sem delegált ennyi résztvevőt, ezért a magyar gálaest iránt eleve igen nagy volt az érdeklődés.A Neoton mellett fellépett még az Omega, a Sebő együttes, Hacki Tamás, a Fonográf, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Szűcs Judit és az LGT. A gála nagy sikert aratott, valamennyi résztvevő külföldi szerződést kapott. A Neotont az olasz Duridum cég kötötte le, de az együttműködés nem bizonyult tartósnak és sikeresnek. A külföldi próbálkozásokkal párhuzamosan megjelent a Napraforgó című album, amely mindmáig a Neoton Família legnépszerűbb lemezének számít. A dalok egytől egyig az aktuális eurodisco hangzás jegyében születtek. Olyan slágerekről van szó, mint például a Ha szombat este táncol, a Hegyirabló és természetesen a Kolumbusz vezérhajójáról szóló Santa Maria. Két feldolgozás is szerepel a lemezen. Az egyik a Kis kece lányom című népdal alapján készült diszkóátirat, a másik pedig az olasz Gloria Piedimonte Uno című slágerének magyar változata Szia! címmel. A Santa Maria a már említett MIDEM-gálán felkeltette a spanyolok érdeklődését, és ennek köszönhetően a felvételt kislemezen kiadták Spanyolországban. A siker sokakat meglepett, hiszen a Neoton Família olyan sztárokat előzött meg a spanyol slágerlistán, mint például a Queen, Paul McCartney és a Madness. A népszerű kislemezt követte az album Sunflower címmel, illetve egy újabb 45-ös fordulatszámú korong, a Lord of the Mountain (Hegyirabló). A japán üzlet beindulása 1980-ban tulajdonképpen a Zeneműkiadó egyik munkatársának, Knisch Gábornak köszönhető. A cannes-i gálán ugyanis ő adta oda a Santa Maria kislemezt a japán Toshiba-EMI egyik törekvő fiatal munkatársának, Shigeki Yutaninak. A dal Japánban is bekerült a Top 10-be, mire a Toshiba azonnal megvette a terjesztés jogait. A Santa Maria a japán cégnek köszönhetően megjelent Dél-Koreában, Tajvanon, Hongkongban, a Fidzsi- és a Fülöp-szigeteken, majd Dél-Amerikában. A spanyol példát követve jött a Sunflower album, illetve a Lord of the Mountain kislemez is. Ezalatt Spanyolországon kívül Nyugat-Európa egyéb országaiban is felfigyeltek a Santa Maria sikerére, és a kislemezt kiadták az NSZK-ban, Dániában és Olaszországban.Külföldön az együttes Newton Family néven vált ismertté, bár néhány kinti lemezükön nevük magyar írásmódja szerepel.  A japán siker olyan nagy volt, hogy az együttest koncertezni hívták a távoli szigetországba. A turnéra a zenészek magukkal vitték az utánpótlást is: a Don Quijote és a Marathon című kislemezt, illetve a Marathon című albumot. (Ezek természetesen a magyar piacon is megjelentek.) Mivel Európában a diszkózene divatja addigra lényegében elmúlt – a vén kontinens slágerlistáit akkoriban már az angol és a német új hullám előadói uralták –, a Neoton a Távol-Keletre koncentrált, ugyanis Japánban nem csökkent az eurodisco iránti érdeklődés. A promóciós fellépések annyira sikeresek voltak, hogy az együttes 1981-ben három hónap alatt egy 42 koncertből álló japán turnét is lebonyolított. Greatest Hits-lemezeik jelentek meg a Távol-Keleten, sőt egy koncertalbumuk is. A sikerek megőrzéséhez és megújításához persze némi arculatváltásra is szükség volt. Emiatt már 1979-ben távozott az együttesből Fábián Éva. Noha a sajtóhírek szerint önként vált meg a társaitól, valószínűbb magyarázat, hogy azért kellett mennie, mert egyénisége, előadói adottságai nem feleltek meg a Família koncepciójának. 1980-ban a Kati és a Kerek Perecből a Neotonhoz igazolt át Végvári Ádám gitáros-énekes, aki egyre inkább frontemberi szerepkört kezdett betölteni. (Pásztor László zenekarvezető állítólag mindig is jobban szerette a stúdiómunkát és a szervezési feladatokat.) Az Ádám-Éva párosítást persze nem lehetett kihagyni, ám ez együtt járt azzal, hogy a másik kócbaba, Pál Éva is kezdett háttérbe szorulni. Ő 1983-ban vált meg a Neotontól. Az együttes vezető énekesnője immár egyértelműen Csepregi Éva lett, az 1983-tól közreműködő új női vokalisták ugyanis már nem kaptak meghatározó szerepet a színpadon és a lemezfelvételeken. 1983 októberében Ádám és Éva (a Neoton nélkül) megnyerték a tokiói Yamaha-fesztivált a Time Goes By (Holnap hajnalig) című dallal. A második helyezett a német résztvevő, az 1982-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Nicole lett, akinek eurovíziós slágerét (Ein bißchen Frieden) mellesleg a Família adta elő magyarul. Éva a Yamaha-sikernek köszönhetően szólóban is énekelni kezdett, számos kis- és nagylemeze jelent meg itthon és külföldön. Az effajta szólópróbálkozások gyakran egy együttes belső nehézségeinek következményei, és ez tulajdonképpen a Neoton esetében sem volt másképp. A Família hazai és külföldi karrierje körül egyre többen bábáskodtak, ami egyre több feszültséghez vezetett a tagok, illetve a menedzsment között. Emiatt 1990-ben a Neoton Família kettévált. Pásztor László, Jakab György és Bardóczi Gyula Neotonként folytatta a zenélést, és Szulák Andreát hívták meg énekesnőnek. Csepregi Éva, Végvári Ádám és Baracs János Éva-Neoton néven új együttest hívott életre. A szakításban valószínűleg szerepet játszott Erdős Péter halála is, hiszen elképzelhető, hogy a popcézár el tudta volna simítani az ellentéteket. Erdős halála után Csepregi kapcsolata komolyra fordult az 1985-ben megismert Bob Heatlie-vel (egyebek mellett a Japanese Boy című Aneka-sláger szerzője). A viszonyból 1992-ben fiú született, aki a Dávid nevet kapta. Az anyaság véget vetett az Éva-Neoton működésének. (Pásztor formációja már 1991-ben befejezte a zenélést.)Az újjáalakulás1995-ben az orvosok rákot diagnosztizáltak Jakab Györgynél, aki 1996. február 15-én elhunyt. (Néhány nappal később meghalt az egyik vokalista, Juhász Mária is.) A zenész egyik nagy álma volt egy Neoton-búcsúkoncert, amely végül nélküle, de az ő emlékére valósult meg 1998-ban, György napon. Ezen a koncerten fia, ifj. Jakab György vette át édesapja helyét. A búcsúkoncertről lemezfelvétel készült, ám a közönség nem érte be ennyivel. A rajongók kitartóan hangoztatták, hogy szeretnék újra együtt látni a Neoton tagjait, és mivel az Illés és az LGT is több ízben tartott búcsúkoncertet, igazán nincs kivetnivaló abban, hogy 2005-ben a Neoton Família is újra színpadra lépett. Nagyszabású, háromórás koncertjére többek között a volt tagokat is meghívták. Az óriási sikernek köszönhetően az együttes néhány kulcsfigurája ettől kezdve Neoton Família Sztárjai néven vállalt fellépéseket. 2001-ben megalakult a négytagú Neo Tones együttes, amelynek repertoárját a Neoton Família nagy slágereinek modernizált változatai alkotják. A Neo Tones tagjai a Família művészeinek gyermekei: Pásztor Patrícia és Pásztor Noémi Virág édesapja Pásztor László, édesanyja pedig a Família állandó szövegírója, Hatvani Emese. A két lány énekel, akárcsak ifjabb Jakab György, aki édesapja nyomdokain haladva a billentyűs hangszereken is játszik. A dobok mögött Bardóczi Gyula fia, Gábor ül. 2009 nyarán mutatták be a Fővárosi Operettszínházban a Szép nyári nap című musicalt, amelynek zenei anyagát a Neoton Família nagy slágerei alkotják. A cselekmény azonban nem az együttes történetét mondja el, hanem az 1970-es évekbe repít vissza. A helyszín Bácsszentmária, egy paradicsomfeldolgozó építőtábor, ahol a táborozó fiatalok a munka mellett szórakoznak és táncolnak is. Nem hiányzik a szerelem sem, amely az orosztanárnő lánya és egy 56-os forradalmár fia között bontakozik ki. A történetet Böhm György és Korcsmáros György írták, a rendezést Somogyi Szilárd vállalta. A musical fontosabb szereplői: Szabó Dávid, Vágó Zsuzsi, Vágó Bernadett, Peller Anna, Szerényi László, Kerényi Miklós Máté, Csonka András, Csengeri Ottília, Náray Erika, Szulák Andrea és persze Csepregi Éva.Forrás: Régi idők popzenéje